BEVEZETŐ
Az adatátvitelt és villamos
energiát szállító kábelek behálózzák világunkat.
Nélkülözhetetlenek az energia szolgáltatás területén
a XVIII. század óta, de napjaink informatikai
hálózatai sem működnének nélkülük. A kábelek
az elmúlt évtizedek során alapjaiban lényegesen
nem változtak. Ez alatt elsősorban a réz és
alumínium vezetőjű kábeleket értem. Egy kivétel
azonban van, az optikai kábel, mely merőben
más elven működik mint réz erű híradástechnikai
elődeik.
A környező világunknak szerves részét képezik.
Megtalálhatóak készülékeinkben, lakásunkban,
de sok esetben szélsőséges körülmények között
is el kell látniuk feladatukat. A kőolaj szivattyúk
mérőszondáit kábeleken eresztik több száz méter
mélységbe, ahol a kábelnek jelentős nyomást
és hőmérsékletet kell elviselnie, nem beszélve
a vegyileg agresszív környezetről. Szigeteket
kötnek össze tenger alatti közép- vagy nagyfeszültségű
kábelekkel az energiaellátás céljából. Dániában,
a tengerparttól néhány kilométerre a tengerbe
telepített szélerőművek villamos energiáját
ilyen kábeleken szállítják a szárazföldre.
Optikai kábelek húzódnak a régi távolsági gerinc
telefon hálózatok helyén, de manapság már egyre
több helyen felszerelik ezt a korszerű adatátviteli
eszközt a nagyfeszültségű kábelhálózatokra is.
Tehát úgy tűnik, hogy a közeli jövőben továbbra
is igen nagy jelentősége lesz a kábeleknek,
és az általuk alkotott rendszereknek.
Sajnos annak ellenére, hogy
a villamos és számítástechnikai berendezéseink,
nem működhetnének kábelek nélkül, igen csak
mostohán bánik a szakma eme széles körben használt
anyagokkal. Magyarországon a kábelmérnök képzés
majd húsz éve megszűnt. Az egyéb villamos ipari
közép- és felsőoktatási intézmények is csak
általános ismereteket adnak hallgatóiknak a
kábelekről. Kevés az információ a kábelekről,
nehezen gyűjthető össze, ezért úgy gondoltam,
hogy az alapoktól kiindulva megismertetem a
kábelek gyártását, felépítését, felhasználását.
Elektromos kábel ereinek
gyártása és azok típusai
Itt álljunk
meg egy szóra, hogy tisztázzuk a kábel általános
felépítését! Az elektromos kábel alapvetően
két részből áll: egy elektromos vezető ér, ami
többnyire réz vagy alumínium (bizonyos speciális
esetekben lehet más is) és erre a vezetőre kerül
szigetelés mely napjainkban valamilyen műanyag
1.ábra.
A kábel
erek anyaga
A kábelek elektromos vezető ereinek
anyagát alapvetően három csoportba sorolhatjuk:
- réz (Cu)
- alumínium (Al)
- egyéb
A réz a legelterjedtebb
villamos vezető. Az alumíniumnál kisebb az elektromos
ellenállása és hőtágulása, ezért kedveltebb
a felhasználása az ilyen kábeleknek a kivitelezők
körében.
A kábelipari célokra alkalmas réz alapanyagát
anódréz elektrolízisével állítják elő, majd
az így nyert katódrezet redukáló atmoszférában
újra megolvasztják és dróttuskóvá öntik. Ez
lényegében egy 8mm átmérőjű rézhuzal melynek
a tisztasága minimálisan 99,9% kell hogy legyen.
A gyártás során legalább 16 féle különböző szennyező
anyag kerülhet a rézbe, melyek a réz elektromos
vezető képességét ronthatják. Ezek közül leginkább
a P, Fe, Co, Si jelenléte rontja a réz vezetoképességét.
Az alumínium
előállítása bauxitból kilúgozott timföld elektrolízisével
történik. A fémolvadékot ezután egalizálják
(egyenlősítik), finomítják, majd további megmunkálásra
alkalmas tömbökbe öntik. A tömbökből többnyire
öntve hengerelt módszerrel úgynevezett 'properzi'-féle
alaphuzalt készítenek a kábelipar számára mely
hasonlóan a réz alaphuzalhoz 8 mm átmérőjű de
esetenként lehet 10 vagy 15mm átmérőjű is. Az
alumínium tisztasága minimálisan 99,45% kell
hogy legyen. Az alapanyag gyártása során legalább
11 féle szennyezővel kell számolni, melyek közül
a Mg és a V jelenléte növeli a legerősebben
az alumínium ellenállását.
Az egyéb kategóriába
többnyire a kompenzációs kábelek erei kerülnek.
A kompenzációs kábeleket a hőmérsékletet mérő
hőelemekhez használják. A mérés sajátossága,
hogy a hőelemhez kapcsolt műszer csak akkor
ad valós értéket, ha a műszer és a hőelem közötti
kábel ugyanazon anyagból készült mint a hőelem.
(Természetesen itt is vannak kivételek!) Tehát
ha a méréshez egy NiCr-Ni hőelemet használnak
akkor a kábel egyik vezetője NiCr ötvözet míg
a másik vezető Ni kell hogy legyen. Ezen a területen
felhasználhatnak még Fe, CuNi, Ni, Pt anyagokat
is vezetőnek.
A kábel erek gyártása
A már említett réz vagy alumínium alaphuzalokból,
úgynevezett huzalhúzással azaz üregben való
többszöri áthúzással készülnek az erek gyártására
felhasznált huzalok. Ezek legkisebb átmérője
0,02mm is lehet. A technológiai okokból szükséges
lágyítást gyártás közben végzik el. A lágyítás
hőmérséklete alumínium húzása esetén 350-450
oC, míg a réznél 300-520 fokC lehetséges. A
kábelgyártás szempontjából a huzalok előírt
szilárdsága, villamos vezető képessége és felületi
minősége a lényeges, a huzalokon többnyire nem
alkalmaznak különleges felületkezeléseket, hacsak
nem szükséges a réz vezető ónozása. A hidegen
húzott huzal úgy készül, hogy az alaphuzalt
megfelelően kiképzett, fokozatosan szűkülő nyílású
húzószerszám sorozaton húzzák át. A húzószerszám
anyaga keményfém, vagy gyémánt lehet 2.ábra.
A húzószerszámon áthúzott huzal átmérője lecsökken,
hossza eközben nyúlik 2a.ábra.


Az így elkészült réz vagy alumínium huzalok
alkalmasak különféle kábel ér szerkezetek összeállítására,
melyek lehetnek tömör, vagy sodrott kiviteluek.
Például ha a húzás utolsó fázisában végtermékként
kapott 1,38mm átmérojű réz huzalt PVC szigetelő
anyaggal leszigetelünk egy H07V-U 1x1,5mm2 (MCu)
típusú tömör erű vezetéket kapunk. Amennyiben
0,25mm átmérojű huzalukból 30 szálat összesodrunk
és azt szigeteljük le hasonló módon akkor H07V-K
1x1,5 mm2 (Mkh) típusú sodrott erű hajlékony
vezeték lesz a termékünk 3.ábra.

A kábel ér szerkezeteinek kialakítását
elsősorban a felhasználói igények és a gyártási
technológia határozza meg. Tömör ereket gyártanak
azon kábelekhez, melyek beszerelés után rögzített
állapotban fix helyen látják el funkciójukat
például a lakásunk falaiban húzódó vezetékek
többsége ilyen H07V-U (MCu). Sodrott erekkel
azok a termékek készülnek ahol fontos a hajlékonyság,
illetve a kábel használata során mozgásnak,
rázkódásnak van kitéve. Ezek közé tartozik a
H05VV-F (MT) mellyel a háztartási gépeink vannak
csatlakoztatva a fali konnektorhoz.
Sodrott kialakítást alkalmaznak akkor is amikor
a kábel rögzített elhelyezésű lesz, de az ér
legyártása nem célszerű tömör kivitelben. Ilyen
például egy 240mm2 keresztmetszetű réz ér, ahol
a tömör ér gyártása sem egyszerű feladat, valamint
a kábel fektetésénél és bekötésénél is komoly
gondokat okozhatna. A tömör érrel elkészített
kábelt nehezen lehetne behúzni kábelcsatornába,
kábeltálcára mivel az ilyen nagy keresztmetszetu
ér hajlításához komoly erők szükségesek. Ezért
ezt a kábelt célszeru 61db 2,24 mm átmérojű
réz huzalból összesodorni. Mivel az elemi szálak
igen vastagok, az így készült ér és kábel nem
nevezhető hajlékonynak, nem alkalmas mozgatható
vagy vibrációnak kitett berendezések bekötésére,
viszont a kábel fektetés előtti átcsévélése,
majd a fektetése egyszerűbb, a könnyebb kezelhetőségből
adódóan kisebb a kábel sérülésének veszélye.
A kábelek bekötésekor a kábelfej kiképzésekor
szintén könnyebb vele a munka így időt, és az
esetleges sérülésekbol keletkező többletköltséget
lehet megtakarítani.
Tehát a feladattól függően számtalan érszerkezet
alakítható ki. A leggyakrabban azonban négy
alapesettel és azok variációival találkozhatunk
4. ábra.

Tömör ereket a többnyire a
kis keresztmetszetű kábelekben alkalmaznak.
A hazai gyakorlat szerint alumínium kábeleket
16 vagy 25mm2 keresztmetszetig tömör, az attól
nagyobb ereket sodrott kivitelűre gyártják (Pl.:
SZAMKAM kábel 4x16 - 4x240). A német gyártók
viszont a teljes méretsort tömör kivitelben
készítik (Pl.: NAYY 4x16-4x240).
Réz kábelek esetében a kép egységesebb. Mind
a hazai és a német gyártók hasonló módon 16
mm2 felett nem gyártanak réz kábelt tömör erekkel.
Ennek oka, hogy a réz kábel sokkal elterjedtebb,
és a gyártók a kínálati palettát itt inkább
bovítik mint az alumínium kábeleknél.
Természetesen a kis keresztmetszetű
kábeleket is gyártják sodrott kivitelbe (mint
ahogy azt már említettem). Ennek oka a megfelelo
hajlékonyság elérése. De míg az előbb említett
példában az erek sodratai 1-2 mm átmérőjű huzalokat
tartalmaztak, addig a hajlékony kábelek erei
0,05mm - 0,6mm átmérőjű huzalokból épülnek fel.
Ezeket az ereket építik be a hajlékony PVC,
gumi, vagy poliuretán szigeteléssel ellátott
kábelekbe. Hogy átláthatóbb legyen a kábel erek
sodrataira vonatkozó adathalmaz, szabványosították
azt. A DIN VDE 0295, IEC 60228 és HD 383 szerint
a gyakran használt szerkezeteket táblázatba
foglalták, ahol megkülönböztetnek különbözo
finomsági osztályokat. A leggyakrabban használt
finomsági osztályok:
- Class1 tömör ér szerkezet (nem hajlékony
kábelekhez pl.: H07V-U (MCu))
- Class2 sodrott ér szerkezet (nem hajlékony
kábelekhez pl.: NYY)
- Calss5 finoman sodrott ér szerkezet (hajlékony
kábelekhez pl.: H05VV-F (MT))
- Class6 extra finoman sodrott ér szerkezet
(hajlékony kábelekhez pl.: H01N2-E hegesztőkábel)
Egy példán keresztül világítsuk
meg hogy mi is a különbség az egyes osztályok
között. Vegyünk egy 6mm2 keresztmetszetu réz
kábel eret, és vizsgáljuk meg milyen elemi szálakból
épül fel ez a keresztmetszet az egyes osztályokban:

Látható, hogy még Class1 egy
darab huzalból áll, addig a Class6 csoportban
ugyan ez a keresztmetszet 192 db huzalból lett
felépítve. Természetesen a szabványa az itt
említett finomsági osztályokon kívül még tartalmaz
egyéb szerkezeteket is, sot a gyártók a szabványtól
eltéro felépítéseket is kialakíthatnak.
Az erek névleges mérete mindig
szerepel a kábel jelölésében pl.: H07V-U 1x6
. Esetünkben egy egyerű és 6mm2 keresztmetszetű
kábelről van szó. De mint minden szabvány, az
ide vonatkozó is megenged tűréseket. A kábelgyártás
gépei az elmúlt évtizedekben egyre korszerűbbek
lettek, egyre pontosabban dolgoznak. Mivel a
mai korszerű berendezések gyártási méretszórása
sokkal kisebb mint a szabvány által megengedett,
így a gyártók többsége el tudja készíteni az
ereket a megengedett tűrésmező aljára. Azaz,
ha valaki veszi a fáradságot és megméri egy
240mm2 névleges keresztmetszetű kábel keresztmetszetét,
szinte biztos hogy a névleges értéknél kisebb,
de a szabvány által még megengedheto értéket
fog kapni.
Megjegyzés: Sajnos azonban találkoztunk olyan
külföldi gyártókkal, akik a megengedett minimális
értékeket nem tartották be, ezzel jelentos alapanyagot
spórolva, olcsóbban kínálták terméküket. Szerencsére
ez azonban nem jellemző.
Az erek keresztmetszetének
a megadása
Az erek keresztmetszetét
mm2-ben adjuk meg. Léteznek ettől eltérő megadási
módok is. Az 1970-es években megjelenő szakirodalomban
még komoly táblázatok foglakoztak a különféle
keresztmetszet megadási módok közötti átszámítással
azaz AWG (American Wire Gauge), B&S (Brown
& Sharpe) és SWG (British Standard Wire
Gauge). Manapság már csak az AWG megadási móddal
találkozhatunk, az amerikaiak ugyanis hűségesek
az általuk kialakított rendszerhez, és nincs
különösebb törekvésnek jele, hogy a világon
egységesítenék e rendszert. A tisztánlátás kedvéért
egy példa hogy hol is találkozhatunk AWG keresztmetszet
megadásával: UTP 4x2xAWG24 . Ugye így már ismerosebb.
UTP és FTP informatikai hálózatokhoz használatos
kábelek jelölésénél találkozhatunk a leggyakrabban
vele. A kábel ereinek száma 4x2 azaz 8 (ezt
a belso speciális felépítés miatt jelölik így)
az erek keresztmetszete pedig AWG24, ami megegyezik
a 0,51mm átméroju (0,2047 mm2 keresztmetszetu)
réz vezetovel.
A sodrott erek mechanikai
tulajdonságai
Többször
felmerült a kérdés, hogy mi az oka annak, hogy
az erek sodrottak? A párhuzamosan nyalábbá összefogott
huzalokkal szemben a sodrott, csavarvonal mentén
futó szálakban a kábel hajlításakor kiegyenlítodnek
a húzó- és nyomóhatások. Ezért egyrészt hajlékonyabb
lesz a kábel, másrészt nem lépnek fel maradó
alakváltozások és az ismételt hajtogatási igénybevételeket
is sérülés nélkül elviseli.
Az érszerkezet hajtogatását a tömör ér fogja
a legrosszabbul viselni. Az 5. ábrán látható
L hosszúságú tömör ér meghajlításakor az L1-es
szakasz meg fog nyúlni, az L2-es szakasz pedig
rövidülést szenved. A középvonal elméletileg
változatlan marad. Amennyiben a hajtogatást
folyamatosan végezzük, az L1 és L2 szakaszokban
fellépo nyúlás-zömülés az anyag felkeményedését
majd törését okozza. Ezért nem lehet tömör erű
kábellel mozgásnak vagy vibrációnak kitett berendezést
bekötni.
Az X hosszúságú mintában az
ereket párhuzamosan összefogva majd meghajlítva
a huzalok megtartják eredeti hosszukat, mely
eredményeként a felső szálak az S1-S2 síkok
közé behúzódnak, az alsó szálak pedig kilépnek
a két sík határolta térbol. Amennyiben ez egy
nagy hosszúságú kábel része lenne, az erek viselkedését
úgy kellene vizsgálnunk mint az L1 és L2 szakaszokat,
azaz a felső huzalokban húzó, míg az alsókban
zömítő igénybevételek lépnek fel. Ezek az igénybevételek
akkorák is lehetnének hogy kábel törését eredményeznék.
Ilyen felépítésű szerkezeteket ezért nem gyártanak.
A többerű szerkezeteket sodrásával elkerülhető
az előbb említett probléma, az ér hajlékony
marad. Az Y hosszúságú összesodrott szerkezet
egyenes állapotban szimmetrikus (a1-b1). Hajlításkor
az érnek nem kell alakváltozáson átmennie csak
a nyíllal jelzett irányba elmozdulnia. Így a
középvonal alatti huzal 'felesleg' elmozdul
a felső 'huzalhiányos' térbe, ennek hatására
az erekben nem jön létre nyúlás vagy zömülés.
A huzalok minél vékonyabbak annál nagyobb lesz
a szerkezet hajlékonysága, és az erek élettartama
a hajtogatással szemben.

Tovább
a II.-es számú cikkhez
KÁBEL SZIGETELÉSEK ANYAGAI, ÉS GYÁRTÁSI MÓDSZEREIK
|